Vivicitta 2017 élménybeszámoló

A mai napon önkétesünk, Futó Nagykövetünk, Valter Éva, 1 óra 48 perc 33 másodperc alatt teljesítette a Vivicitta félmaratoni távját. Ezzel is szeretnénk népszerűsíteni a sportot, azon belül is a futást. Alább olvashatjátok Éva élménybeszámolóját:
"'Mint korábban írtam, mivel csak két hetem volt a BSZM után, hogy felkészüljek erre a versenyre, és ebbe az Insanity Test-en kívül csak egy 23 km-es gyorsító és két 2 km-es gyorsító futás fért bele, igazából nem tudtam, hogy meg tudom-e csinálni, amit terveztünk a férjemmel. Az én álmom még mindig az 1 óra 45 perces félmaraton volt, de én vagyok az "álmodóbb" típus, a férjem pedig realista ;) szerinte most ezzel a felkészüléssel az 1 óra 50 perc reális, ami persze szintén PB (Personal Best) lenne. Úgyhogy készített nekem egy itinert, én azt hittem 1:50-re, utóbb derült csak ki, hogy 1:47-re :)
Szóval rajthoz álltam nagy kérdőjelekkel. Az idő gyönyörű volt, ideális, a nap ragyogott, de nem volt túl meleg, és a szél is elcsendesült, ahogy ígérték. Volt ivószsákos izóm, zselém, zsepim, nem is terveztem megállni a frissítőpontoknál. A lábamon a vadiúj, egyszer sem használt cipő, emiatt kis izgulás.
A férjem valamiért a 4-es zónába regisztrált, meg is beszéltük, hogy ilyet budapesti BSI versenyen ne csináljunk többet, mert itt az előzés a több ezres futótömegben, az olykor szűk utcákon, fordítóknál nem segíti a jó eredményt. Ezért aztán szépen besunnyogtam a hármas zóna elejére, és ez jó döntés volt. Egyrészt találkozhattam ex-Citibankos kollegámmal Dunakesziről, akivel a BSZM-en is számtalanszor összefutottunk - szó szerint ;) - másrészt megtaláltam azt a csapatot, akikkel együtt tudtam haladni. Előztem is persze, de nem sokat, és nem akadályoztak a haladásban sem.
Megígértem a férjemnek, hogy nem futom el az elejét, de persze hogy elfutottam. Nem sikerült 5:30-al indulni, inkább 4:30-5:00 közt futottam, mire észbe kaptam a Hősök terén, az első 1.3 km után, a pulzusom már 170 felett volt, hamarosan 180. Elengedtem az aggódást, hogy belecsúsztam elméletileg az elsavasodós tartományba, és így kell majd lefutnom az egész félmaratont. Elengedtem az aggódást a jobb lábamon lévő zokni miatt is, ami ahogy elstartoltunk, olyan furán volt a cipőben, mintha felgyűrődött volna, start előtt persze semmi furcsaságot nem éreztem. Azt mondtam magamnak: semmi gond, a vazelin megvéd, nem fog kisebesedni a lábam, csak kényelmetlen, ettől én még 5:00 perc/km-ben letolom ezt a félmaratont, és a szívem-.tüdőm-izmaim is bírni fogja a 180-as pulzust szűk két órán át.
Hát bírták! :) A férjem itinerje szerint egy kicsit korábban értem az 5. km-hez, de a 10. és 15. km-t már percre pontosan az itiner szerint értem el. 8 km-nél kezdtem el érezni az izmaimban is az elsavasodást, de azért csak futottam tovább 5:00 percesben. 20 km-nél 1 perc hátrányban voltam az itinerhez képest, úgyhogy igyekeztem meghúzni a végét. Bevallom, nem nagyon ment. 4:30-as volt a befutóm. Így értem be 1 óra 48 perc 33 másodperc alatt, amivel igazából elégedett vagyok, megközöltem szépen a megálmodott és reális célt :) Egy újabb PB. Megint fejlődtem. Soha nem futottam még félmaraton 5:01-es perc/km-es átlaggal, ilyen szép egyenletesen, terminátor üzemmódban, de azért 10 km után felhagytam az orron át légézssel ;) jöhetett orron-szájon át is az az oxigén :) és látnotok kellett volna a végén a sprintnél hogy fújtattam :) Ja, és a cipővel végig gond volt. A jobb kislábamujját megnyomta, fájt. És valószínűleg túl szorosra kötöttem, mert zsibbadtak a lábujjaim és a talpam is szinte végig. Azért mégis úrinő módjára futottam le ezt az 5:00 perc/km-es félmaratont, nem nyögtem, nem estem szét. Le a kalappal a szívem előtt, mert a 180 még csak a kezdet volt. 186 ütés/perc volt az átlag, a csúcs pedig 198. Azt sem tudtam eddig, hogy a szívem képes 198-at verni. 191 volt eddig a max, amit ki tudtam hozni. 170-et léptem percenként átlagban, a max. – gondolom a lejtőkön – 190 volt. 1406 kcal-t égettem el. Mikor hazamentünk, a mérleg 51.2 kg-ot mutatott. 2 kg-ot vesztettem. Azóta nem győzök enni és inni :) BSZM mintára vettem egy Mg sós forró fürdőt, megcsináltam még a vízben az izületi tornát, és kikuncsorogtam egy órás masszázst a férjemtől, úgyhogy holnap munkaképes leszek :) Minden szuper :)
Csatolok fotókat a start előttről, a start után rögtön a Hősök teréről, a budai rakpartról, a befutóról, és az itinerről, amit a kézfejemre írtam fel :)"



Kövess minket a Facebook-on!